Rapszódia egy szerelemnek
E két szem közt ígéret, érted?
Néha dühöng, fújtat at alja,
De mindig megnyugszik a tó, ha hallja,
Amit mondasz,
Kívánatos hőse álmaimnak.
Csókold sebesre szomjas ajkam!
Vagy csak kezemet fogd meg puhán és halkan!
És én majd elolvadok, csendesen,
Mint cukor a tejben, ha kevered.
Édes méze percemnek, mely nem telik.
Vagy csak kezemet fogd meg puhán és halkan!
És én majd elolvadok, csendesen,
Mint cukor a tejben, ha kevered.
Édes méze percemnek, mely nem telik.
Hála Istennek!
Ugye tudod?
Szeretlek!
Téged szerelem...
Ugye tudod?
Szeretlek!
Téged szerelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése