Az írók kicsit olyanok, mint a tükrök. Prózát akkor írunk, amikor rossz.Ezzel szemben a költők inkább jósok. Verset akkor írunk, amikor tudjuk, hogy az lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
Mikor lelked mindent ledob magáról nem marad belőled más, csak az indulatok sikolya
Köszönöm!
Állni a hóban, bokáig, térdig, derékig, nyakig, nézni az embereket, remélni, várni, várni és várni, fel nem adni, morzsolni a kezedben a virágot, figyelni a hervadását, még tovább várni, majd fázni, dermedni és végül megfagyni. Ez a viszonzatlan szerelem.
A legrosszabb talán tizennyolc évesnek lenni. Ebben a se nem felnőtt, se nem gyermek állapotban, azt sem tudod meddig ér a karod, és mit érzel majd, ha kinyújtod.
Kedvem támadt esztelenül, nevetve körbe-körbe pörögni, hogy az ég felcserélődjön a földdel és én elmenjek hányni. Ez mégis mi?
Miről beszél a csend, amikor senki sem hallja?
Semmi a mindenről
Rendszeres olvasók
Szerzői jogok
VIGYÁZAT! SZERZŐI JOGOK! MÁSOLÁS CSAK ENGEDÉLLYEL!
Copyright: _Chie_(Ivett Kerekes)
Copyright: _Chie_(Ivett Kerekes)
Magamról
- _Chie_
- Nos hát. Én csak én vagyok, se több, se kevesebb annak aminek tartasz, esetleg más. Nem tudsz ez alapján megismerni (bár azért egy hangyányit segít). Ha valamiért úgy érzed, hogy jó lenne néha legalább neten beszélni ott az msnem. (kerekes_ivett@citromail.hu)
Hogy mi vagyok?
Verhetném a mellem, én MŰVÉSZ vagyok. Elvégre írok. Pedig csak megtévedt gondolatok kósza másolata pereg ki a tollamból.
Mondhatnám, egy stílus vagyok. Emo, rocker, goth, punk, lolita, akármi. Hangzatos nevekkel kötném magam gúzsba, hogy mozdulni se tudjak.
Lehetnék akármi, beleülhetnék a kartondoboz rengeteg fenekére és pisloghatnék onnan rátok. De minek?
Ígyhát leszaggatok magamról minden sallangot.
Vagyok, ami vagyok.
Én is csak egy ember vagyok.
Minden és semmi között,
Egy szürke állapot.
Mondhatnám, egy stílus vagyok. Emo, rocker, goth, punk, lolita, akármi. Hangzatos nevekkel kötném magam gúzsba, hogy mozdulni se tudjak.
Lehetnék akármi, beleülhetnék a kartondoboz rengeteg fenekére és pisloghatnék onnan rátok. De minek?
Ígyhát leszaggatok magamról minden sallangot.
Vagyok, ami vagyok.
Én is csak egy ember vagyok.
Minden és semmi között,
Egy szürke állapot.
Üvöltő démon
Mikor lelked mindent ledob magáról nem marad belőled más, csak az indulatok sikolya
Nekem!
Köszönöm!
Az általam jelölt hét blog:
Teendő:
- Tedd ki a díjat a blogodra!
- Linkeld be, akitől kaptad!
- Nevezz meg legalább 7 blogot!
- Hagyj üzenetet a díjazottaknál!
Akitől én kaptam: http://esernyoleany.blogspot.com/ - Köszönöm Ezerarcú!
Első helyen muszáj őt visszajelölnöm, nagy olvasója vagyok:
Ezerarcú blogja
B-612
Snake
Fully Alive
Angyal a hóban
És a szomorú az, hogy nem nagyon tudok többet felsorolni. Ez valószínűleg főként ön-, de közhiba is. A semmit nem lehet tovább forgatni.
Még egyszer köszönöm!
- Tedd ki a díjat a blogodra!
- Linkeld be, akitől kaptad!
- Nevezz meg legalább 7 blogot!
- Hagyj üzenetet a díjazottaknál!
Akitől én kaptam: http://esernyoleany.blogspot.com/ - Köszönöm Ezerarcú!
Első helyen muszáj őt visszajelölnöm, nagy olvasója vagyok:
Ezerarcú blogja
B-612
Snake
Fully Alive
Angyal a hóban
És a szomorú az, hogy nem nagyon tudok többet felsorolni. Ez valószínűleg főként ön-, de közhiba is. A semmit nem lehet tovább forgatni.
Még egyszer köszönöm!
Esti mese
- Mesélj nekem egy mesét!
- Miről?
- A kiskutyáról, kiscicáról,
Hercegnőről, lovagjáról.
Mesélj nekem a mindenről!
Szépeket az életről...
- Miről?
- A kiskutyáról, kiscicáról,
Hercegnőről, lovagjáról.
Mesélj nekem a mindenről!
Szépeket az életről...
Mese
Jó lenne, ha egy mese lenne az élet. A mesékben mindig minden jó véget ér, és a főhős is magas, kedves, szép és a befejezésben mindig minden sikerül neki.
Dehát én még csak magas sem vagyok...
Dehát én még csak magas sem vagyok...
Mindennek a végén
Amikor már mindent elmondtál,
Amit lehet, amint lehet.
És nincs többé semmi, ami igazán fontos.
Akkor vagy beszélni kezdesz a semmiről
Vagy csak nézel...
És hallgatsz...
És várod, hogy a másik felérje ésszel,
Most ő jön.
Amit lehet, amint lehet.
És nincs többé semmi, ami igazán fontos.
Akkor vagy beszélni kezdesz a semmiről
Vagy csak nézel...
És hallgatsz...
És várod, hogy a másik felérje ésszel,
Most ő jön.
Repkedő ötletek
- Mégis honnan veszed az ihletet?
- Nem tudom... Belőled.
- Nem tudom... Belőled.
A vakság rapszódiája
A képemet már rég összezúzta
A korhadó századok ráomló pora
A lényemet egyre összébb húzza
A bűntudat mézgás mámora.
Nincsen már semmi gond, baj
Nincs se zöld, se fű, se virág
Nem maradt más csak a puszta zaj
És benne egy haldokló, korhadó világ
A korhadó századok ráomló pora
A lényemet egyre összébb húzza
A bűntudat mézgás mámora.
Nincsen már semmi gond, baj
Nincs se zöld, se fű, se virág
Nem maradt más csak a puszta zaj
És benne egy haldokló, korhadó világ
Miként?
- Vajon, hogy tud ilyesmiket írni?
- Tuti drogos.
- Vagy érzékeny.
- Egyik rosszabb, mint a másik.
- Tuti drogos.
- Vagy érzékeny.
- Egyik rosszabb, mint a másik.
Máskép
Most nincs én és te
Még csak több se
Más van
Más akarat
Más hangulat
Más lélek
Foltokban élek
Mert mikor
Egy epizód
Elkezdődik
Te vagy aki főhőst játszik.
Nem félsz?
Hisz a tündérek nem jók
A rózsa tüskéje pedig nagyot szúr
Húzd ki ha birod.
Mert a fájdalom nagy úr.
Még csak több se
Más van
Más akarat
Más hangulat
Más lélek
Foltokban élek
Mert mikor
Egy epizód
Elkezdődik
Te vagy aki főhőst játszik.
Nem félsz?
Hisz a tündérek nem jók
A rózsa tüskéje pedig nagyot szúr
Húzd ki ha birod.
Mert a fájdalom nagy úr.
Létbörze
Hozzád ér. Beleremegsz. Erre vágytál…
Nem?
Adni és elvenni mindent úgy, hogy semmihez sem nyúlunk. Ez a kapcsolat üressége.
Beszélni a semmiről, vagy hallgatni a mindenről. Te döntesz.
Jellemed átöleli kellemed, biztos vázon tartva a lelked.
Mosolyogva belevágni a kést a másikba, aztán óbégatni a fájdalma miatt.
Kidobálni mindent az életterünkből és begolyózni a ránk települő ürességtől.
Cafatokra tépni a boldogságunkat, elmetszeni a fonalat a megszokás ollójával.
Nem?
Adni és elvenni mindent úgy, hogy semmihez sem nyúlunk. Ez a kapcsolat üressége.
Beszélni a semmiről, vagy hallgatni a mindenről. Te döntesz.
Jellemed átöleli kellemed, biztos vázon tartva a lelked.
Mosolyogva belevágni a kést a másikba, aztán óbégatni a fájdalma miatt.
Kidobálni mindent az életterünkből és begolyózni a ránk települő ürességtől.
Cafatokra tépni a boldogságunkat, elmetszeni a fonalat a megszokás ollójával.
Egy pillanat a zavarból
Ajkamra ezer szó tódul vadul,
De én csak hallgatok vakul.
Mert nem merek megszólalni…
Félve pislogok a hátadra,
Majd rád és az álarcra.
Bár tudnám, mit gondolsz!
És te is hallgatsz folyton
Mi az amit nem mondasz most?
Érdekellek én?
Nem tudom.
Csak azt, hogy megfúlok,
Mert hallgatok.
De én csak hallgatok vakul.
Mert nem merek megszólalni…
Félve pislogok a hátadra,
Majd rád és az álarcra.
Bár tudnám, mit gondolsz!
És te is hallgatsz folyton
Mi az amit nem mondasz most?
Érdekellek én?
Nem tudom.
Csak azt, hogy megfúlok,
Mert hallgatok.
Szabad gondolatok tárháza
Hópihe zuhan a földre.
A földön ülve görbe, körbefordul.
A világ most tótágast áll.
Fáradtan alszik a Halál.
Értelme van? Lehet.
Csak keresd fejed.
Hisz megleled.
A kezed a tarkódon.
Csigavonalban fut tovább a józanész.
Utána integetnek a kötényes lepkék.
Kék és sárga virágokon pislog át a fény.A kristályfüggőkön meglebben a függöny.
Hóprizmákon csillog a sötétség.
A szemed most koromszín.
Nem látom a szememtől, amit nézek.
Vasald ki égesd
Bele
Bélyeged.
A nő alázva jó.
A földön ülve görbe, körbefordul.
A világ most tótágast áll.
Fáradtan alszik a Halál.
Értelme van? Lehet.
Csak keresd fejed.
Hisz megleled.
A kezed a tarkódon.
Csigavonalban fut tovább a józanész.
Utána integetnek a kötényes lepkék.
Kék és sárga virágokon pislog át a fény.A kristályfüggőkön meglebben a függöny.
Hóprizmákon csillog a sötétség.
A szemed most koromszín.
Nem látom a szememtől, amit nézek.
Vasald ki égesd
Bele
Bélyeged.
A nő alázva jó.
Emily
Sivatag porában
Lélek vacogásban.
Te nézed.
Te nézel.
Rád nézek.
Rám nézel.
Várom a (meg) váltást.
Jöjjön a méregmarás.
Ahol minden szerep összekeveredett.
Te ott jössz h megtaláljam a helyem.
Lélek vacogásban.
Te nézed.
Te nézel.
Rád nézek.
Rám nézel.
Várom a (meg) váltást.
Jöjjön a méregmarás.
Ahol minden szerep összekeveredett.
Te ott jössz h megtaláljam a helyem.
Tündérhercegnő
Messze képben,
Tündérfényben:
Lélektáncolsz.
Elvarázsolsz.
Elrabolod a lelkeket,
A bolond elveszett.
Te Kegyetlen hercegnő!
Varázslatos Tündérkirálynő!
Tündérfényben:
Lélektáncolsz.
Elvarázsolsz.
Elrabolod a lelkeket,
A bolond elveszett.
Te Kegyetlen hercegnő!
Varázslatos Tündérkirálynő!
Mondhatnám...
Mondhatnám, szeretlek.
Hazudnék neked szép meséket.
Te rájönnél, ez nem az élet.
Mondhatnám, kedvellek.
Mutatnék neked a jóban szépet.
Te rájönnél, ez nem a képed.
Mondhatnám, nem kellesz.
Nevetnék tele kegyelettel.
Te rájönnél, ez nem szeretet.
Mondhatnám, megvetlek.
Sírhatnék bele bús könnyeket.
Te rájönnél, ez nem pereg le.
Összeprésel a lélek keze.
Velem.
Veled.
Velünk.
Hazudnék neked szép meséket.
Te rájönnél, ez nem az élet.
Mondhatnám, kedvellek.
Mutatnék neked a jóban szépet.
Te rájönnél, ez nem a képed.
Mondhatnám, nem kellesz.
Nevetnék tele kegyelettel.
Te rájönnél, ez nem szeretet.
Mondhatnám, megvetlek.
Sírhatnék bele bús könnyeket.
Te rájönnél, ez nem pereg le.
Összeprésel a lélek keze.
Velem.
Veled.
Velünk.
Gyermekszemmel
Gyermekszemmel
- Anya az emberek, azért ölik egymást, mert kegyetlenek?
- Nem, kicsim.
- Akkor biztos, mert tehetetlenek.
- Apa, az állatok miért nem nevetnek?
- Mert nem éreznek boldogságot.
- Pedig sírni tudnak. Miért nem jut mindenkinek jó is?
- Mi lesz a kidobott játékokkal, Apu?
- Semmi, csillagom.
- Tehát meghalnak?
- Anya!
- Igen, tündérkém?
- A lábtörlőnek nem fáj, ha rálépnek?
- Apa, ha a lélek létezik, miért nem lehet bekötni a sebeit?
- Anya, ha a kisgyermek teste az anyukájáéból és az apukájáéból lesz, akkor a lelke is az ő lelkük?
- Apa, Isten jó?
- Az, csillagom.
- És jót akar?
- Igen.
- Akkor miért halt meg anya?
- Anyu, a pénz mire jó?
- Mondhatjuk, azt esszük meg.
- Pedig, szerintem, nem lehet túl jó az íze.
- Miért pofoztad meg anyut úgy, hogy sírjon? Miért, Apa?
- Mert túlságosan szeretem.
- Ha ez így fáj, én inkább nem is merek szeretni.
- Anya az emberek, azért ölik egymást, mert kegyetlenek?
- Nem, kicsim.
- Akkor biztos, mert tehetetlenek.
- Apa, az állatok miért nem nevetnek?
- Mert nem éreznek boldogságot.
- Pedig sírni tudnak. Miért nem jut mindenkinek jó is?
- Mi lesz a kidobott játékokkal, Apu?
- Semmi, csillagom.
- Tehát meghalnak?
- Anya!
- Igen, tündérkém?
- A lábtörlőnek nem fáj, ha rálépnek?
- Apa, ha a lélek létezik, miért nem lehet bekötni a sebeit?
- Anya, ha a kisgyermek teste az anyukájáéból és az apukájáéból lesz, akkor a lelke is az ő lelkük?
- Apa, Isten jó?
- Az, csillagom.
- És jót akar?
- Igen.
- Akkor miért halt meg anya?
- Anyu, a pénz mire jó?
- Mondhatjuk, azt esszük meg.
- Pedig, szerintem, nem lehet túl jó az íze.
- Miért pofoztad meg anyut úgy, hogy sírjon? Miért, Apa?
- Mert túlságosan szeretem.
- Ha ez így fáj, én inkább nem is merek szeretni.
Egyedül
Egyedül sétálsz az esőben.
Egyedül sírod a könnyed.
Egyedül nézed az eget.
Egyedül dobog a szived.
Egyedül látod az álmod.
Egyedül szórod az átkot.
Egyedül várod a várrom(ot).
Egyedül állok egy furcsa búra alatt,
nézek kifele és bámulom(a világot?)
(a világom?)
(a világod?).
Miért szúr a kezem?
(Lehet ez?)
Tüskék nőttek a hajamba?
És mért hullik fehér sziromként a könnyem?
A szívvértől miért vörös?
Egyáltalán miért vérzik a szívem.
(Ennek így kell lenni?)
Egyedül?
De hisz látsz?
Nem? Itt dörömbölök a búra oldalán.
HAHÓ
Egyedül sírod a könnyed.
Egyedül nézed az eget.
Egyedül dobog a szived.
Egyedül látod az álmod.
Egyedül szórod az átkot.
Egyedül várod a várrom(ot).
Egyedül állok egy furcsa búra alatt,
nézek kifele és bámulom(a világot?)
(a világom?)
(a világod?).
Miért szúr a kezem?
(Lehet ez?)
Tüskék nőttek a hajamba?
És mért hullik fehér sziromként a könnyem?
A szívvértől miért vörös?
Egyáltalán miért vérzik a szívem.
(Ennek így kell lenni?)
Egyedül?
De hisz látsz?
Nem? Itt dörömbölök a búra oldalán.
HAHÓ
Visszkép
Pille szárnyon rebben a fény, mikor csillámlik a Hold.
Fakó csillagok ragyognak a messzeségben,
ujjamon a megbűvölt pilletekintetben rovarfényű metál visszkép.
Ujjamon egyensúlyoz a lepke,
ujjamon egyensúlyoz a csillag fénye.
Aztán felrebbennek, hogy egész magasra emelkedjenek.
Könnyedén az égig, akár a tükörképük a vízen.
Fakó csillagok ragyognak a messzeségben,
ujjamon a megbűvölt pilletekintetben rovarfényű metál visszkép.
Ujjamon egyensúlyoz a lepke,
ujjamon egyensúlyoz a csillag fénye.
Aztán felrebbennek, hogy egész magasra emelkedjenek.
Könnyedén az égig, akár a tükörképük a vízen.
Holdkönnyek
A világ csupán mosott folt,
Belőle minden él kimúlt.
Vaktában zeng a gond,
Hangja mindenhova eljut,
Eddig látatlanba dalolt.
És fenn az égen csillag hullt,
Mellette üvöltve sír a hold.
Bús fájdalmában.Azt dalold!
A kis felhő hangosan jajong.
Körötte cudar téli szél zúg,
Messze szentjánosbogár dong,
Alatta a katlan mély kút,
Benne a tehetetlenség sikong.
Sajnál a lét, a szomorú
Gúzsba köti őt is a gond.
A világ már neki is homorú
És csak tovább sír a hold.
Vak fájdalmában.
Azt sikongd!
Szaggatva tépi őt a düh,
Mert ennyi, ő is tehetetlen.
Emészti a holdat, a keserűt.
Miért van ez, oh élet, te kegyetlen?
De nincs válasz.
Se segítség
És végül vonyít úgy sír a hold.
Ezer kínjában.
Belőle minden él kimúlt.
Vaktában zeng a gond,
Hangja mindenhova eljut,
Eddig látatlanba dalolt.
És fenn az égen csillag hullt,
Mellette üvöltve sír a hold.
Bús fájdalmában.Azt dalold!
A kis felhő hangosan jajong.
Körötte cudar téli szél zúg,
Messze szentjánosbogár dong,
Alatta a katlan mély kút,
Benne a tehetetlenség sikong.
Sajnál a lét, a szomorú
Gúzsba köti őt is a gond.
A világ már neki is homorú
És csak tovább sír a hold.
Vak fájdalmában.
Azt sikongd!
Szaggatva tépi őt a düh,
Mert ennyi, ő is tehetetlen.
Emészti a holdat, a keserűt.
Miért van ez, oh élet, te kegyetlen?
De nincs válasz.
Se segítség
És végül vonyít úgy sír a hold.
Ezer kínjában.
Üvöltsd a holdat!
Üvöltsd a holdat!
Vonyítva sikítsd kínjaid!A nyakadra kényszerzubbony tekeredik.
Tekergőzz benne te is!
Ugasd a holdat!
És mard bele a bélyeged!
Érzed az érezhetetlen egyedülléted.
Fulladj meg a létedbe!
Mosd meg a holdat!
Öntözzék tisztára könnyeid!
Kezedben szakadt zsebkendő kéklik.
Az itatta fel álmaid.
Vonyítva sikítsd kínjaid!A nyakadra kényszerzubbony tekeredik.
Tekergőzz benne te is!
Ugasd a holdat!
És mard bele a bélyeged!
Érzed az érezhetetlen egyedülléted.
Fulladj meg a létedbe!
Mosd meg a holdat!
Öntözzék tisztára könnyeid!
Kezedben szakadt zsebkendő kéklik.
Az itatta fel álmaid.
Mi az élet?
- Mi az élet?
- A kezdet.
- A vég.
- Pénz.
- Hatalom.
- Siker.
- Tudás.
- Megismerés.
- Verseny.
- Boldogság.
- Család.
- Lét.
- Semmi.
- Szenvedés.
- Szerelem.
- Nemibetegség.
- Szeretet.
- Varázslat.
- Újdonság.
- Út.
- Minden.
- A kezdet.
- A vég.
- Pénz.
- Hatalom.
- Siker.
- Tudás.
- Megismerés.
- Verseny.
- Boldogság.
- Család.
- Lét.
- Semmi.
- Szenvedés.
- Szerelem.
- Nemibetegség.
- Szeretet.
- Varázslat.
- Újdonság.
- Út.
- Minden.
Mámorvirág
Haldokló virágok illatát
Nyögi a Föld.
Orrodba szívod a mézgát.
Fojtó köd.
És Te csak járod a táncát,
Míg bezárul a kör.
Nyögi a Föld.
Orrodba szívod a mézgát.
Fojtó köd.
És Te csak járod a táncát,
Míg bezárul a kör.
Egy mondat a fejlődésről
Egy gyermek totyogva, zsibogva, rohanva szalad a végtelenbe, át egy kapun, mire a kamasz rúzsozva, fésülve, szépségbe merülve serdül, s kihajt belőle a hölgy, érezve, létezve, körmöket meresztve, akár a macska, férjet fog az akváriumból, mert a nő ölelve, szeretve, házat szerezve, férfit nevelve elindít egy gyermeket, ki totyogva, zsibogva, rohanva szalad a végtelenbe...
Angyalt ölni késsel
Olyan ez, mint ölni egy angyalt.
Késsel.
Nem lehet kibírni ép ésszel.
Hiába nézel.
A józan eszednek annyi.
Olyan, mint csókolni egy angyalt.
Foggal,
Marni kéj sebesre a rózsa száját.
Marokkal
Letépni szép ruháját.
Csak olyan ez, mint az élet.
Méze.
A bűn szépe körbevesz.
Téged.
És engem, mert maga az élet ez.
Az angyal.
Késsel.
Nem lehet kibírni ép ésszel.
Hiába nézel.
A józan eszednek annyi.
Olyan, mint csókolni egy angyalt.
Foggal,
Marni kéj sebesre a rózsa száját.
Marokkal
Letépni szép ruháját.
Csak olyan ez, mint az élet.
Méze.
A bűn szépe körbevesz.
Téged.
És engem, mert maga az élet ez.
Az angyal.
Be nem teljesülve
Állni a hóban, bokáig, térdig, derékig, nyakig, nézni az embereket, remélni, várni, várni és várni, fel nem adni, morzsolni a kezedben a virágot, figyelni a hervadását, még tovább várni, majd fázni, dermedni és végül megfagyni. Ez a viszonzatlan szerelem.
Szívkérdés
Én érzek. Te érzel.
Mi mind érzünk.
Kérdés mit.
Mi mind érzünk.
Kérdés mit.
Integess a napsütésnek!
Integess a napsütésnek!
Többé sose látod.
Őrizgesd a lelkeinket!
Letépett virágot.
Óvakodj a végektől!
Kezdetben zúg a vér.
Búcsúzkodj a napsütéstől!
Kezdetből lesz a vég.
Sirasd meg a kis virágot!
Többé sose látod.
Öleld meg a nagy világot!
Az üres kilátót.
Elkészült hát bús írásod.
Most csukd be!
Többé sose látod.
Őrizgesd a lelkeinket!
Letépett virágot.
Óvakodj a végektől!
Kezdetben zúg a vér.
Búcsúzkodj a napsütéstől!
Kezdetből lesz a vég.
Sirasd meg a kis virágot!
Többé sose látod.
Öleld meg a nagy világot!
Az üres kilátót.
Elkészült hát bús írásod.
Most csukd be!
Valótlan vízió
Egy kő felröpült,
Az üveg kitört.
Csörömpölve ül
Az üres, örök,
A csend.
A földön.
Lázad a szabály.
Véreres szemekkel
Regulákat kiállt,
Telít szeméttel
A hit.
Te csalárd!
Akarod még ezt?
Látod az agyad?
Érted a telet?
Rád tapadt agyag
Mese.
Visz tovább a szele.
Fuss el vele!
Az üveg kitört.
Csörömpölve ül
Az üres, örök,
A csend.
A földön.
Lázad a szabály.
Véreres szemekkel
Regulákat kiállt,
Telít szeméttel
A hit.
Te csalárd!
Akarod még ezt?
Látod az agyad?
Érted a telet?
Rád tapadt agyag
Mese.
Visz tovább a szele.
Fuss el vele!
F.Á.J.
Erre nincs jobb szó,
Egyszerűen: FÁJ.
Nem éget, nem szaggat,
Még csak tompán se sajgat.
Nem fog megszakadni a szívem,
Sőt,
Össze se tört.
Kellene ahhoz még egy kicsivel több.
Lelkem se hal bele,
Bár keserű epe
Tódul a számba.
Évek alatt elgyötör,
Fárasztó ez a lelki pör.
Finom porrá őröl.
A mellkasomból kiáll egy (tőr?).
Ugyan,
Ez csak egy kés.
Egyszerűen: FÁJ.
Nem éget, nem szaggat,
Még csak tompán se sajgat.
Nem fog megszakadni a szívem,
Sőt,
Össze se tört.
Kellene ahhoz még egy kicsivel több.
Lelkem se hal bele,
Bár keserű epe
Tódul a számba.
Évek alatt elgyötör,
Fárasztó ez a lelki pör.
Finom porrá őröl.
A mellkasomból kiáll egy (tőr?).
Ugyan,
Ez csak egy kés.
Átmenet a másba
A legrosszabb talán tizennyolc évesnek lenni. Ebben a se nem felnőtt, se nem gyermek állapotban, azt sem tudod meddig ér a karod, és mit érzel majd, ha kinyújtod.
Guroló látomás
Csak robog
Tova
A pata.
Roppanva a koszlott botokon tova.
És remeg
És sír
Az anya.
Nem tudva, hogy hova rohanhat az atya.
Hát látod
Nincsen
Már semmi.
Könnyekbe fúlva tud az álom sírni.
S csak zakatolva tova ropog, miközben körülötte minden dobog.
Tova
A pata.
Roppanva a koszlott botokon tova.
És remeg
És sír
Az anya.
Nem tudva, hogy hova rohanhat az atya.
Hát látod
Nincsen
Már semmi.
Könnyekbe fúlva tud az álom sírni.
S csak zakatolva tova ropog, miközben körülötte minden dobog.
Valóságvariációk
Lepke száll az égbe, rózsaszirom lesz, várcseppként leesik. Felsírnak alatta a fűszálak, bogárka gyászmenet kíséri a kis dióhéj koporsót, benne a pillangó királykisasszonnyal. Ez is a valóság. Egy szürrealista- impresszionista fejében.
A kifutón a tábláig sétál. Megpördül, fellebbenti a mosolyát. Mindenki ünnepli. Évvégén kitűnőt kap. Ez is a valóság. Egy divatlány fejében.
Szélesre nyitja a lány az ablakot. A szuperhős bemászik. Mindenkit megment a munka rémétől. A szemérmetes szüzek csókkokkal halmozzák el. A főnök ájultan fekszik. Ez is a valógás. Egy elnyomott hős fejében.
A napból az ő arca mosolyog. A füzetedből a monogramja pislog rád. A telefon megkocogtatja a vállunkat, hogy nemsokára hívni fog. Ez is a valóság. Egy szerelmes fejében.
A kifutón a tábláig sétál. Megpördül, fellebbenti a mosolyát. Mindenki ünnepli. Évvégén kitűnőt kap. Ez is a valóság. Egy divatlány fejében.
Szélesre nyitja a lány az ablakot. A szuperhős bemászik. Mindenkit megment a munka rémétől. A szemérmetes szüzek csókkokkal halmozzák el. A főnök ájultan fekszik. Ez is a valógás. Egy elnyomott hős fejében.
A napból az ő arca mosolyog. A füzetedből a monogramja pislog rád. A telefon megkocogtatja a vállunkat, hogy nemsokára hívni fog. Ez is a valóság. Egy szerelmes fejében.
A csalók átka
A csalók átka
Ócska csikorgásnak hangzik a szavad.
Csaló vagy, hát hord el magad!
Menj ki az égre,
Felhők fölötti térre!
Itt szellőztesd ki magad!
Bűzlesz a hazugságtól.
Mát nem bízok.
Tudod?
Megcsaltál, felkaptad és elvitted az aranyszálat.
Legyen tied.
Nekem már nem kell.
Egy mocsokérintésektől terhes cérna.
Vidd csak!
Használd!
Ha tudod…
Ócska csikorgásnak hangzik a szavad.
Csaló vagy, hát hord el magad!
Menj ki az égre,
Felhők fölötti térre!
Itt szellőztesd ki magad!
Bűzlesz a hazugságtól.
Mát nem bízok.
Tudod?
Megcsaltál, felkaptad és elvitted az aranyszálat.
Legyen tied.
Nekem már nem kell.
Egy mocsokérintésektől terhes cérna.
Vidd csak!
Használd!
Ha tudod…
És te?
Te ismered a szelet? És a virágot? És engem? Igen? Mindent? Nem hiszem. Nem ismerheted őket, hisz mind én vagyok. Hallottál már teliholdas éjszakán holdat vonyítani? Sírtál velem ezen az ősi fájdalmas nyelven a párom után? Nem. Akkor meg? Láttál már nevetni, zokogni, aludni, enni, finomságoktól eltelve egy könyvel elfeküdni, táncolni, tanulni, olvasni, nézni, gondolkodni, lélegezni, élni? Igen? És értetted is, hogy miért teszem? Nem? Ne mond, hogy ismersz. Azt se, hogy szeretsz. Ne mond. Mutasd. Éreztesd. Ez már túl nehéz, ugye? Na látod.
Nem akarok mást...
Nem akarok mást, csak élni.
Nem szabadott mást, csak sírni.
Ismerhetnék mást, mint ölni.
Szerethetnék mást, mint égni.
Érted. Miattad. Benned.
Nem akarok tőled csókot kérni.
Nem kellene kezed, hozzám érni.
Fogsz te majd miattam keserv ríni.
Értem. Miattam. Benned.
Nem fogok mást tenni, csak ÉLNI!
Nem szabadott mást, csak sírni.
Ismerhetnék mást, mint ölni.
Szerethetnék mást, mint égni.
Érted. Miattad. Benned.
Nem akarok tőled csókot kérni.
Nem kellene kezed, hozzám érni.
Fogsz te majd miattam keserv ríni.
Értem. Miattam. Benned.
Nem fogok mást tenni, csak ÉLNI!
Jégkék
Szerinted szép a jó?
mert szerintem szép.
Szerinted kell a jó?
mert szerintem elkél.
Szerinted kék a hó?
Fagyott téli estén?
Szerintem kék a hó,
Már a vérem is jégkék.
mert szerintem szép.
Szerinted kell a jó?
mert szerintem elkél.
Szerinted kék a hó?
Fagyott téli estén?
Szerintem kék a hó,
Már a vérem is jégkék.
Csak kényelmesen!
Csak kicsi és zöld és egyszerű, de jellemes, fölöttébb kellemes… mikor elmegy. A féltékenység kicsiny szörnyecskéje elterpeszkedett a gazdatest puha, oltalmat adó belsejében. Nagyot nyújtózott, kéjes lustaságában még a szemét is lehunyta. Nem félt. Nem volt mitől.
Itt nem bántotta senki, nyugalmat talált a nyugtalanságban. A gazdatest bizonytalansága védte meg a szeretet elsöprőnek ígérkező, türelmes jellemre vallóan kitartó támadásaitól.
Az idő se tudta befoltozni a hitetlenség lyukait. Felesleges volt bármi. Először magunkban kell látni a jót, az tükröződni fog a környezeten is. Bársonyos színekkel tölti fel az életet.
A szörnyecske lassan a lélekhez nyúlt, kitépett belőle egy jó darabot és élvezkedőn csámcsogva megette. Nem baj, ha elfogy, úgyis könnyen talál másikat. Az elkeseredés, kezd túlsággal nagy méreteket ölteni. Lehet tékozolni.
A jelszó: Csak kényelmesen.
Itt nem bántotta senki, nyugalmat talált a nyugtalanságban. A gazdatest bizonytalansága védte meg a szeretet elsöprőnek ígérkező, türelmes jellemre vallóan kitartó támadásaitól.
Az idő se tudta befoltozni a hitetlenség lyukait. Felesleges volt bármi. Először magunkban kell látni a jót, az tükröződni fog a környezeten is. Bársonyos színekkel tölti fel az életet.
A szörnyecske lassan a lélekhez nyúlt, kitépett belőle egy jó darabot és élvezkedőn csámcsogva megette. Nem baj, ha elfogy, úgyis könnyen talál másikat. Az elkeseredés, kezd túlsággal nagy méreteket ölteni. Lehet tékozolni.
A jelszó: Csak kényelmesen.
Lélekszilánkok
- Az éjben szörnyek vannak.
- Nem csak ott.
- Félek.
- Mitől?
- Tőled.
- Szeretlek. Szeretnélek szeretni. Szeretném, ha szeretnéd, hogy szeretlek. Szeretném, ha szeretnél.
- Ugyan… mi csak barátok vagyunk.
- Nem. Mi Barátok vagyunk.
- Fáj a szívem.
- Legalább van
- Mi csinálsz?
- Csak nézlek.
- Inkább látnál.
- Szeretlek, ha ilyen vagy… Szeretlek, mert ilyen vagy…Szeretlek, mert szeretlek.
- Miért nevetsz?
- Kacagva siratom a józan eszem.
- Mégis mit szeretsz bennem?
- Nem tudom.
- Hál’ Isten.
- Nem csak ott.
- Félek.
- Mitől?
- Tőled.
- Szeretlek. Szeretnélek szeretni. Szeretném, ha szeretnéd, hogy szeretlek. Szeretném, ha szeretnél.
- Ugyan… mi csak barátok vagyunk.
- Nem. Mi Barátok vagyunk.
- Fáj a szívem.
- Legalább van
- Mi csinálsz?
- Csak nézlek.
- Inkább látnál.
- Szeretlek, ha ilyen vagy… Szeretlek, mert ilyen vagy…Szeretlek, mert szeretlek.
- Miért nevetsz?
- Kacagva siratom a józan eszem.
- Mégis mit szeretsz bennem?
- Nem tudom.
- Hál’ Isten.
Lélekszilánkok II.
- Sikoltasz?
- Igen.
- Minek? A maszk miatt úgysem hallják.
- Látod a virágot?
- Azok csak szakadt kórók.
- Látod a meleget?
- Hisz nézem a napot.
- Hallod a szívedet?
- Nem beszél.
- A halottak hallgatnak
- Fáj!
- Tudom.
- Vérzek!
- Tudom.
- Meghalok!
- Tudom.
- Kegyetlen vagy!
- Tudom.
- Neked ez jó?
- Nem.
- Akkor miért teszed?
- Mert így illik.
- Tele van a fejem.
- Nem lehet benne túl sok.
- Igen.
- Minek? A maszk miatt úgysem hallják.
- Látod a virágot?
- Azok csak szakadt kórók.
- Látod a meleget?
- Hisz nézem a napot.
- Hallod a szívedet?
- Nem beszél.
- A halottak hallgatnak
- Fáj!
- Tudom.
- Vérzek!
- Tudom.
- Meghalok!
- Tudom.
- Kegyetlen vagy!
- Tudom.
- Neked ez jó?
- Nem.
- Akkor miért teszed?
- Mert így illik.
- Tele van a fejem.
- Nem lehet benne túl sok.
Lélekszilánkok III.
- Sajnálom.
- Tényleg?
-.... nem.
- Miért mondod ezt?
- Mert olyan jól hangzik.
- Ez nem igaz. Ne hazudj!
- Nem hazudok. Én így hiszem!
- Ezt te sem gondolod komolyan.
- Pedig jó lenne....
- Tényleg?
-.... nem.
- Miért mondod ezt?
- Mert olyan jól hangzik.
- Ez nem igaz. Ne hazudj!
- Nem hazudok. Én így hiszem!
- Ezt te sem gondolod komolyan.
- Pedig jó lenne....
Lélekszilánok IV.
- Összetörték a szíved?
- Csak megrepedt.
- Hisz nem is sírsz...
- Mert nem tudok.
- Miért beszélsz ilyen hangosan?
- Félek.
- Megint rólam beszéltek?
- Igen.
- Nektek nincs életetek?
- Csak megrepedt.
- Hisz nem is sírsz...
- Mert nem tudok.
- Miért beszélsz ilyen hangosan?
- Félek.
- Megint rólam beszéltek?
- Igen.
- Nektek nincs életetek?
Lélekszilánkok V.
- Miről írsz?
- A mindenről.
- Mit lehet arról írni?
- Mindent.
- Miért?
- Mert csak. Nem érted?
- Nem.
- Látod az baj.
- Miért?
- Mert csak.
- Alkottam.
- Sokat a semmiről.
- Szeretlek!
- Majd kinövöd.
- A mindenről.
- Mit lehet arról írni?
- Mindent.
- Miért?
- Mert csak. Nem érted?
- Nem.
- Látod az baj.
- Miért?
- Mert csak.
- Alkottam.
- Sokat a semmiről.
- Szeretlek!
- Majd kinövöd.
Szélvitte foszlány
Szemed tükrében vár majd a pokol. Egy jelmezben látsz, rám aggatod a díszeket, miközben én ott állok meztelenül. Neked nem számít az egyszerű őszinte forma. A jelmez díszít. A jelmez akadályoz. Ne félj, így nem érlek utol.
Fázok
Csak az eső kopog.
Minden hang némára kopott.
Nincs semmi értelem,
Üressé tesz a végtelen.
Üresen szemlélem a fakult színek szivárványát.
Törötté tesz ez a színtelen magány.
Fáj, a létem,
Fáj, hogy élnek.
De meghalni félek,
különben is kell a fenének.
Bárcsak tudnám miért élek.
Meddig és hova érek?
Rózsa voltam,
De nem védtél meg,
Tüskéim kitoltam,
Sünné váltam egészen.
Összegömbölyödve védem lelkem romjait.
Nem akarom, hogy még valaki tomboljon itt.
Így is dűl bennem a vihar,
Annyira, hogy oszlopokat is kicsavar.
Félek.
Ősi romok között egyedül élek.
Néha látsz, de közel nem jössz.
Tartod a távot,
futóversenyt játszol.
Hova rohansz mégis?
EMBER! ÁLLJ MEG ÉS NÉZZ SZÉT!
Rombolva, a másiktól mit kérsz?
Tönkreteszed, összezúzod, csontjait is összeroppantott.
Hogy várod, hogy legyen erős?
Rúgva, ütve szereted őt?
Hát hogy bánsz te akkor azokkal kiket megvetsz?
Kezed alatt szívük mivé lesz?
Fázok.
Jégesőben állok.
Esernyő alatt is ázok,
Könnyeimben,
Könnyeidben.
Kérlek,adj hitet nekem.
Kérlek,adj egy jobb látást,hogy a színeket teljes pompájukba, a zene harmóniájával együtt érezzem.
Minden hang némára kopott.
Nincs semmi értelem,
Üressé tesz a végtelen.
Üresen szemlélem a fakult színek szivárványát.
Törötté tesz ez a színtelen magány.
Fáj, a létem,
Fáj, hogy élnek.
De meghalni félek,
különben is kell a fenének.
Bárcsak tudnám miért élek.
Meddig és hova érek?
Rózsa voltam,
De nem védtél meg,
Tüskéim kitoltam,
Sünné váltam egészen.
Összegömbölyödve védem lelkem romjait.
Nem akarom, hogy még valaki tomboljon itt.
Így is dűl bennem a vihar,
Annyira, hogy oszlopokat is kicsavar.
Félek.
Ősi romok között egyedül élek.
Néha látsz, de közel nem jössz.
Tartod a távot,
futóversenyt játszol.
Hova rohansz mégis?
EMBER! ÁLLJ MEG ÉS NÉZZ SZÉT!
Rombolva, a másiktól mit kérsz?
Tönkreteszed, összezúzod, csontjait is összeroppantott.
Hogy várod, hogy legyen erős?
Rúgva, ütve szereted őt?
Hát hogy bánsz te akkor azokkal kiket megvetsz?
Kezed alatt szívük mivé lesz?
Fázok.
Jégesőben állok.
Esernyő alatt is ázok,
Könnyeimben,
Könnyeidben.
Kérlek,adj hitet nekem.
Kérlek,adj egy jobb látást,hogy a színeket teljes pompájukba, a zene harmóniájával együtt érezzem.
Egyensúly a csömör szélén
Kedvem támadt esztelenül, nevetve körbe-körbe pörögni, hogy az ég felcserélődjön a földdel és én elmenjek hányni. Ez mégis mi?
Lélekkeringő
Felém lépsz,
Én hátrálok.
Visszalépsz,
Én utánad lépek.
S, járjuk ezt a furcsa táncot,
Míg elérünk a végtelenbe.
Én hátrálok.
Visszalépsz,
Én utánad lépek.
S, járjuk ezt a furcsa táncot,
Míg elérünk a végtelenbe.
A csend hangja
Miről beszél a csend, amikor senki sem hallja?
Páran...nem teljes, sőt
Ady Endre
Babits Mihály
Vivian Fable
Goethe
Laruell K. Hamilton
József Attila
Kosztolányi Dezső
George Orwell
Örkény István
Tamora Pierce
Edgard Alan Poe
Radnóti Miklós
Anne Rice
Szepes Mária
Tolkien
Villon
J.R.Ward
Babits Mihály
Vivian Fable
Goethe
Laruell K. Hamilton
József Attila
Kosztolányi Dezső
George Orwell
Örkény István
Tamora Pierce
Edgard Alan Poe
Radnóti Miklós
Anne Rice
Szepes Mária
Tolkien
Villon
J.R.Ward
Pár... ez sem teljes, sőt
1984
Álomhajsza
Égkék bűnök
Egy hang (K.D.)
Exodus 2100
Álomhajsza
Égkék bűnök
Egy hang (K.D.)
Exodus 2100
Fekete tőr testvériség
Interjú a vámpírral
Jane Eyre
Kisherceg
Mesemaraton
Mester és Margarita
Micimackó
Narnia Krónikái
A Nőstényoroszlán éneke
Őrült (P.S.)
A Parfüm
Szerelmes vers (J. A.)
Tündérmese
Tündértánc
Végtelen Történet
Virágot Angerlónak
Vörös oroszlán
Interjú a vámpírral
Jane Eyre
Kisherceg
Mesemaraton
Mester és Margarita
Micimackó
Narnia Krónikái
A Nőstényoroszlán éneke
Őrült (P.S.)
A Parfüm
Szerelmes vers (J. A.)
Tündérmese
Tündértánc
Végtelen Történet
Virágot Angerlónak
Vörös oroszlán
Pár... ötletszerűen
A kis hableány
A vándorló palota
Apja lánya
Chiriro Szellemországban
D a vámpírvadász
Dirty Dancing I.
Elfen Lied
Ginban Kaleidoscope
Hamupipőke
Hana Kimi
Interjú a vámpírral
Kaptár
Kárhozottak királynője
Kikki a boszorkányfutár
Loveless
Lovely Complex
Oroszlánkirály
Ötödik elem
Rozen Maiden
Simpson Család
Szívem érted rappes
Utolsó piszkos tánc
Végső állomás I.
Végtelen történet
Wolf Rain
A vándorló palota
Apja lánya
Chiriro Szellemországban
D a vámpírvadász
Dirty Dancing I.
Elfen Lied
Ginban Kaleidoscope
Hamupipőke
Hana Kimi
Interjú a vámpírral
Kaptár
Kárhozottak királynője
Kikki a boszorkányfutár
Loveless
Lovely Complex
Oroszlánkirály
Ötödik elem
Rozen Maiden
Simpson Család
Szívem érted rappes
Utolsó piszkos tánc
Végső állomás I.
Végtelen történet
Wolf Rain
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése