Amikor a tükörből törötten nézel vissza magadra, kicsi a baj, még helyrepofozható. Történt egy kis ez, meg az, hozzáadtak egy nagy kanálnyi türelmetlenséget, majd az egészet meghintették nyűgösséggel. Semmi baj, visszafordítható a folyamat. Csak akarnod kell. Történt egy-két félresiklás, de ne aggódj! Innen van visszaút. Viszonylag egyszerű.
Aztán egyszer csak, hopp, megtörik a szemed fénye, mármint, ha minden így halad tovább. Így fog haladni? Igen? Az nem jó. Jé, hogy erre te is rájöttél?! Na, ne mond. Tehát, Ez már kissé rosszabb felállás. Azért nem fogunk kétségbeesni. Én biztos nem, elvégre rólad van szó. Odafigyeléssel és tudatos tervezéssel, valamint egy jó adag önuralommal kihúzhatod magad a gödörből.
De előfordul, hogy hiába minden. Egyszerűen nem jutsz feljebb. Sőt… Vészes tempóba csúszol egyre alacsonyabbra a hit domboldalán. Míg eljutsz arra a magastalanságra, ahol már nem is remélsz. Még egy kicsit szánkázol, egyre gyorsuló ütemben, amíg egy döccenéssel megállsz.
Van ahonnan nincs lejjebb. Ott beleragadsz az önsajnálat nyákos mocsarába, ami szép lassan maga alá temet. A te hibád. Is. Meg az övék. És a világé. És Istené. Meg a Sátáné. Hogy a sorsot ki ne felejtsük. Nincs igazam?
Ha véletlen ilyenkor is a tükörbe bámulsz, rájössz, hogy már nem látod az arcodat. Az arcvonásaid olvadt maszkként lefolytak rólad. Egyszerűen nincs ott semmi. Vagyis csak semmi van ott. Akkor minden nincs. Ugye?
Aztán egyszerre varázsütésre szétrobban a tükör. Legalább nem kell tovább nézned az eltűnt önmagad. Neked is véged lesz. Szilánkokra hullsz és körbeölel a semmi. Hogy a csillagoba nézve lásd az arcképed.
Aztán egyszer csak, hopp, megtörik a szemed fénye, mármint, ha minden így halad tovább. Így fog haladni? Igen? Az nem jó. Jé, hogy erre te is rájöttél?! Na, ne mond. Tehát, Ez már kissé rosszabb felállás. Azért nem fogunk kétségbeesni. Én biztos nem, elvégre rólad van szó. Odafigyeléssel és tudatos tervezéssel, valamint egy jó adag önuralommal kihúzhatod magad a gödörből.
De előfordul, hogy hiába minden. Egyszerűen nem jutsz feljebb. Sőt… Vészes tempóba csúszol egyre alacsonyabbra a hit domboldalán. Míg eljutsz arra a magastalanságra, ahol már nem is remélsz. Még egy kicsit szánkázol, egyre gyorsuló ütemben, amíg egy döccenéssel megállsz.
Van ahonnan nincs lejjebb. Ott beleragadsz az önsajnálat nyákos mocsarába, ami szép lassan maga alá temet. A te hibád. Is. Meg az övék. És a világé. És Istené. Meg a Sátáné. Hogy a sorsot ki ne felejtsük. Nincs igazam?
Ha véletlen ilyenkor is a tükörbe bámulsz, rájössz, hogy már nem látod az arcodat. Az arcvonásaid olvadt maszkként lefolytak rólad. Egyszerűen nincs ott semmi. Vagyis csak semmi van ott. Akkor minden nincs. Ugye?
Aztán egyszerre varázsütésre szétrobban a tükör. Legalább nem kell tovább nézned az eltűnt önmagad. Neked is véged lesz. Szilánkokra hullsz és körbeölel a semmi. Hogy a csillagoba nézve lásd az arcképed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése