Avagy monológ az egyedüljáróság széljegyzeteinek kiegészítéseként
Hogy mit akarok? Életet! Nem olyan sok ez, mint aminek kinézz… és mégis ennél bonyolultabb dolgot senki nem tud megnevezni. Vagy te igen? Túl soknak képzeled magad… Mi? Én is? Igen ez meglehet, sőt, kifejezetten valószínű.
Tündérregényes, szép álmokat akarok, csókot a homlokomra, ölelést, szeretetett, biztonságot, semmit, mindent, ŐT. Már csak azt kéne tudni mennyibe fog ez nekem kerülni. Nem pénzről beszélek most, félreértesz.
A boldogságot kőkemény tapasztalatok árán adják. Szenvedned kell előtte, nem is keveset. Ez már nem is hangzik olyan jól? Hát… nem, de nem tehetsz mást. Megszoksz vagy megszöksz. Az öngyilkossági rátákat nézve inkább az utóbbi.
Boldog akarok lenni. Annyira egyszerűnek hangzik, pedig rettentő nehéz. Sokkal könnyebben menne minden, ha tudnám, tulajdonképpen, pontosan mire vágyok. De nem tudom. Így kívánni se merek. Óvakodj a kívánságoktól, mert még teljesülnek!
Nem tudom, mit érzek, és miért érzek így. Azt akarom, hogy elkerülj. Messzire, mert tudom, ha idejönnél, többet nem eresztenélek. Halálodig karjaim között tartanálak. Eleven rácsként tekerednék rád, közben elsorvadnék abba, hogy nem mozdulhatok mellőled. Utálok egy helyben toporogni.
Hisz oly fiatal vagyok annyi minden vár még rám, vágyak, szerelmek, kalandok, kéjek és bukások egész hosszú sora. Tudod mit? Várj meg. De ne állj szóba addig se rajtam kívül senkivel. Ha mégis szóba elegyedsz idegenekkel, többé nem is ismerlek. Engem nem tagadhatsz meg. Rajtam kívül mást nem ismerhetsz.
Önző vagyok? És kegyetlen? Sosem állítottam az ellenkezőjét. Jah, hogy te hitegetted magad. Látod az egy nagy pech.
Tündérregényes, szép álmokat akarok, csókot a homlokomra, ölelést, szeretetett, biztonságot, semmit, mindent, ŐT. Már csak azt kéne tudni mennyibe fog ez nekem kerülni. Nem pénzről beszélek most, félreértesz.
A boldogságot kőkemény tapasztalatok árán adják. Szenvedned kell előtte, nem is keveset. Ez már nem is hangzik olyan jól? Hát… nem, de nem tehetsz mást. Megszoksz vagy megszöksz. Az öngyilkossági rátákat nézve inkább az utóbbi.
Boldog akarok lenni. Annyira egyszerűnek hangzik, pedig rettentő nehéz. Sokkal könnyebben menne minden, ha tudnám, tulajdonképpen, pontosan mire vágyok. De nem tudom. Így kívánni se merek. Óvakodj a kívánságoktól, mert még teljesülnek!
Nem tudom, mit érzek, és miért érzek így. Azt akarom, hogy elkerülj. Messzire, mert tudom, ha idejönnél, többet nem eresztenélek. Halálodig karjaim között tartanálak. Eleven rácsként tekerednék rád, közben elsorvadnék abba, hogy nem mozdulhatok mellőled. Utálok egy helyben toporogni.
Hisz oly fiatal vagyok annyi minden vár még rám, vágyak, szerelmek, kalandok, kéjek és bukások egész hosszú sora. Tudod mit? Várj meg. De ne állj szóba addig se rajtam kívül senkivel. Ha mégis szóba elegyedsz idegenekkel, többé nem is ismerlek. Engem nem tagadhatsz meg. Rajtam kívül mást nem ismerhetsz.
Önző vagyok? És kegyetlen? Sosem állítottam az ellenkezőjét. Jah, hogy te hitegetted magad. Látod az egy nagy pech.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése