Löktetés

Érezted már úgy, hogy meg akarsz halni? Hogy minden egyes légvétel olyan, mintha izzó parazsak potyognának a légcsövedbe? Hogy a gravitáció százszorosan hat rád? Hogy bármit megtennél, csak legyen már vége? Kikristályosodott már a véred? Rázott a hideg, miközben csepegett rólad a verejték? Őrjöngtél ár tébolyodottként, hogy segítsenek? Vagy menekültél a környezted elől, mert minden érintés fokozta a kínt?
Igen?Akkor tudod, mit érzek.

1. Löket: Felhőszárnyon

- Miért szoktál rá?
- Mert írok, kell az ihlet.
- És?
- És egyedül nem boldogultam. Nagy ez a világ, sok az ember. Nehéz újat mutatni. Nem akarok beleolvadni a masszába. Híres író leszek. A középszerűség az átlagembereké. Én más vagyok. Én művész vagyok.
- Akkor minek kellett?
- Mert a világ nem mindig veszi észre a zsenialitásodat. A Múzsa vak! És szeszélyes! És kurva! Ezt vésd jól az eszedbe! Ha nem keresed, ő nem jön hozzád. A világ gonosz.
- Vagyis? Miért is?
- Nem írhatok a semmiről, értsd meg! Abból lesznek a rossz ponyvák. A művészet szenvedés. Szenvedés nélkül nincs siker.
- Tehát? Nem élvezed?
- Dehogyis! Ez nem szórakozás! Ez feladat! Ez a küldetés!
- Egyedül nem ment?
- Nem! Nem ment! Az a cafat elkerült! Mármint a Múzsa. Kellett az ötlet. Olvastad Az arany virágcserepet? Na, Hoffman is tuti anyagos volt. Őt se ismerték el a korában. Pedig fantasztikus! Hát kellett valahonnan az ötlet. Így ment.

- És mit?
- LSD, de nem sokszor. Átlag kéthavonta, illetve mostanság gyakrabban. Ahogy épp akarom. Nem vagyok én függő!
- A könyved már rég kész, nem? Csak javítod. Miért nem hagyod akkor abba?
- Mert nincs hozzá kedvem. Miért ne csinálnám? Hisz élvezem. Úgyis akkor rakom le, amikor akarom.
- Ilyen jó?
- Még annál is jobb. Akár egy élethű 3D mozi. Szagokkal meg mindennel. Imádom. Úgy érezed, repülsz. Mindegy, hogy rettegsz, kéj sóvárkodsz vagy épp mit csinálsz. Bármit is teszel, minden ezerszer intenzívebb. Mintha kiszínezték volna a világot. A régi szürkeség fölé emelkedtél. Felhőszárnyon.
- Mitől függ, mit látsz?
- Tőlem. Az akaratomtól, bár néha elromolhatnak a dolgok. Ez mindig megeshet.
- Megéri?
- Teljesen.

- És a könyved?
- Egyenlőre visszadobják. Azt mondják, túl beteg. Mit tudják ők mi a jó!
- És mikor halsz meg?
- Az orvosok szerint még ma. Egyedül. Haragszanak. Nem akarnak látni. Sebaj. Már nem érdekel. Most tőled is köszönök.