
Tudom, hogy most neked is rossz.
A világ néha mély sebeket okoz.
Vagy csak karcol,
Vagy csak karcol,
Egy örök stigmát a hószín bőrödbe.
Hiába harcolsz,
A súly beleégeti bélyegét a sejtjeidbe.
Ott a csend is sikolt.
Tudom, hogy most neked nem jó.
A világ néha tényleg elég fárasztó.
Vagy csak nyúz,
És az utolsó idegszáladon táncol.
Mint a hiúz,
Nyúznád le bőröd, mert mocskos.
Ott a csend is hallgat.
Aztán egyszer csak felolvad a jég.
Ha jobban nézed az ég élénk kék.
Süt a nap,
A felhők felett nincsen soha eső.
Karod add,
A fejünk felett szivárvány ernyő.
Ott a csendnek is hangja van.
A súly beleégeti bélyegét a sejtjeidbe.
Ott a csend is sikolt.
Tudom, hogy most neked nem jó.
A világ néha tényleg elég fárasztó.
Vagy csak nyúz,
És az utolsó idegszáladon táncol.
Mint a hiúz,
Nyúznád le bőröd, mert mocskos.
Ott a csend is hallgat.
Aztán egyszer csak felolvad a jég.
Ha jobban nézed az ég élénk kék.
Süt a nap,
A felhők felett nincsen soha eső.
Karod add,
A fejünk felett szivárvány ernyő.
Ott a csendnek is hangja van.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése