Keringő kínüvöltésre
Mozdulatlanul megmeredt időben a két táncos az elkövetkezendőkhöz hangolta magát. A nő vörös, óarannyal csíkozott hajzuhatagát igyekezett az apró, sok-sok fekete gyönggyel végigszúrt füle mögé kényszeríteni.
Hólyag fakón méregzöld szemét jól kiemelte az ugyanolyan színű, fekete csipkével szedett, régimódi hatású, krinolinos ruha. Orrában, apró, epret formázó szájában csillogó gyöngyökön a fény se mozdult.
A férfi mellette hullasápadtan, vérvörös szemekkel a tömeget fixírozta. A zöld méreghölgy követte a tekintetét. Elégedetten rábólintott a kiszemelt áldozatok személyére. A koromfekete inges, frakkos haláltáncos a padló közepére vezette társnőjét.
Az idő tovább lendült, ahogy a walkür dallamaira repült a félelmetes, síron túli pár. Körbesuhanták párszor a termet, majd szétváltak.
A haláltáncos vagy talán, inkább a Haláltáncos egy száját tátó nőhöz lépett. Úriemberként kérte fel a rémült társnőjét, hogy pár kör múlva holtan elengedje. Kiegyenesedett és a következő megbabonázottnak tűnő asszony felé haladt.
Közben a méreghölgy sem tétlenkedett. Maga volt a testet öltött kín. Láztüzű táncára fájdalomüvöltések feleltek. Ezek jelezték az útvonalát.
Mikor már mindenki holtan vagy a borzalmaktól fetrengve hevert a jeges csillogású márványon a Kín és a Halál elégedett hangon, hátravetett fejjel, hosszan kacagtak. A szenvedelmeken. Pillanatok múltán újra összekapaszkodtak.
Groteszk, kegyetlen tánc volt ez. Keringő kínüvöltésre.
Megfogtak írásaid hangulatai. És inspirált a "Keringő kínüvöltésre" képválasztása is. Gratulálok és sok sikert!
VálaszTörlésSzeretettel:
Landorhegyi Zoltán
AMF - POET - dunapART café