Variációk egy öngyilkosságra

Variációk egy öngyilkosságra

Éva lánya nagyot határozott, eldöntötte öngyilkos lesz. Eddig minden szép és jó, az indíték – „Mert én nem, kellek neki, szilánkosra törte a szívem! Hogy szakadna rá…!” – megvan, már csak a halál módját kéne megválasztani. Mégpedig gyorsan mielőtt elfogy a bátorsága és meggondolja magát. Szóval a nagy távolsági vagy sok előkészítést igénylő válogatott végek szóba se jöhettek.
Első lehetőség: Kocsihoz le. Kocsiba be. Városból ki. Áruházi tűzfalnak neki! És akkor: BUMM. Újra kezdi a szárnyalást, még, ha darabokban is. Megint elérheti az eget. Kár, hogy nincs autója.
Vagy leszalad a patikába. Arzént kér. Nem kap. Csak receptre vehető, ahogy az összes méreg. Márpedig ő igenis habos-túrósat hányva, görcsöktől kínlódva akar meghalni. Emberi jog! Hiába a kormány megvétózza.
Akkor altatót vesz. Hazafut, beveszi az egész dobozzal és a halálba álmodja magát. Emberek, ne már, ez dögunalom!
Esetleg felgyújthatná a lakását, hogy benn égjen, a pokol lángjaiban. – Biztos volt benne, neki az alvilág jár. – Pechére, szerette a szomszédait, főleg Annie nénit és a kutyusát. „Milyen cuki!” zárójel bezár. Nem akarta, hogy ők is tragikusan elhunyjanak.
Talán magára nyithatná a gázt. Végül erről is lemondott, tekintve: 1. A kis gettógarzon nyílászárói enyhén szólva se voltak légmentesen illeszkedők. 2. Amúgy meg villannyal fűtött- főzött.
Ez az! Tehát van áram, ergo fénydarabbal bele tud nyúlni a konnektorba. Semmit nem érne el vele azon kívül, hogy szétég a keze. Előbb eldobná. Azok a szemét ösztönök!
Fel is köthetné magát. Nincs ugyan kötele, de egy ruhacsík is megteszi. Pár héten belül rátalálnának. Undorító, aszott, foszlott, büdös hullaként. Ne gyere be dolog, szép tetem akart lenni.
Kiugorhatna az ablakon, legalább nem kellene semmi különleges eszköz hozzá. Mélyen sajnálatára, azonban a magasföldszinten lakott. Hiába volt emeletes a ház.
Bár be is csöngethetne valakihez:
„Csókolom!
„Szia kicsi Ronie! Mit szeretnél?”
„Áh, csak kiugrani az ablakon. Semmi különleges. Nem zavarnék sokáig. Kérem!”
Inkább nem véleményezte.
Fel is vághatná az ereit. A lehetőség adott van borotvapengéje. A gond abban van, hogy egy csepp vér láttán is elájul. Nem tudná befejezni A Művet, még valami lelkes őrült megmentené. Pedig ő biztosra akart menni.
Éhezhetne, az még gazdaságos is, de talán négy- öt napig húzná, utána elájulna, valaki megtalálná, hívná a mentőket és a kórházban infúzióra kötnék. DOH.
Így hát csak a legnagyobb önbüntetést kellett alkalmaznia, ami létezik. Túlélni még sok-sok éven át, sok-sok szenvedést. Minimum testileg.