Angel of hateAz ablakban ült és nézte a hulló esőcseppeket. Illett a hangulatához az idő. Hirtelen villám dörgött át az égen. Egyetértett, ő is dörgött. Belülről, némán.
Nem értette magát, nem tudta miért tette. Hosszú rózsaszín műkörmös ujjaival a méz szőke loknijaiba túrt. Nem hiába volt a beceneve Honey. Bár most mindennek tartotta magát csak édesnek nem. Milyen furcsa… még csak tizenkilenc éves, mégis milyen keserű, sőt kifejezetten cinikus. Cini-kuss.
Cindarellának hívták, amúgy, nem ő találta ki magának. A szülei adták neki ezt a – szerinte – kretén nevet. Gyűlölte, ezért kért meg mindenkit, hogy használja a becenevét. Most majd új nevet kell találnia. Ő lesz: Angel of hate… Igen, a Gyűlölet angyala. Jelen pillanatban sokkal jobban jellemzi.
A kerekedő hasára csúsztatta a kezét, érezte, hogy a baba megmozdul, utálattal vegyes megvetéssel meredt önmagára, egy kis lyuk mindent tönkretehet. Főleg, ha nem veszik észre… Az utca végében lévő házra nézett, egy pillanatra ellágyult a tekintete.
Ilyen a sztárok élete, pláne, mikor az a bizonyos híresség topmodell, illetve az volt. Fáradtan az égre emelte a csillámos kék szemeit, még így terhesen is nagyon vékony, szinte már túlságosan is légszerűnek tűnt. Az ember nem tagadhatja meg önmagát. Akikor sem, ha szeretné.
Az utca végén, abban a házban a managere lakott, vagyis a VOLT managere, aki egyben most már a VOLT vőlegénye… is. Dobta, mert terhes és nem hoz hasznot. Ő rajta áll az éjjel szörnyű bosszút.
Ez nem volt kivitelezhetetlen feladat, a férfinak sok az ellensége, csak egy kis tipp kellett nekik, hogy mikor küldi el a személyi őreit. Nem szerette, ha zavarják szex közben. Pláne, ha nem a „partnerével” volt. Mindig tartott a „barátnője” mellett, néhány szajhát. Jó is az élet változatosan. De ennyire? És ő még ezt is eltűrte. Szerelmes volt.
A lány látta, hogy a fekete Ford bekanyarodik az utcába. Négy magas fekete öltönyös, robosztus férfi szállt ki belőle. Bezörgettek az ajtón, ami megadta magát az erőnek és kidőlt. Mozgolódás támadt bent, éles női sikoly hallatszott az éjszakában. Honey megborzongott, testét kiverte a víz. Szinte megélte a nő halálfélelmét. Biztos, hogy csak szinte?
Úgy érezte magát, mint akit tarkón vágtak, leroskadt a földre. Látta, ahogy a vér lefolyik a nyakán. Hirtelen odébb gördült, anyagtalan láb rúgott a bordáiba. Fájdalommal tele húzta össze magát. Nyöszörgött. Láthatatlan verőlegényei sokáig edzették még. Tudta az exe is hasonlókat él át.
Amikor vége lett a vécéhez vonszolta magát. Mindene fájt, testét zúzódások és mély, ütött-rúgott sebek borították. A csésze fölé hajolt.
A torkán az étel és valami más is kifelé indult. Sokat hányt, minden kijött belőle. Először csak felül. Végül az egyéb dolgok is mindenfelől kikívánkoztak belőle. Amikor abba tudta hagyni undorodva fordult el a csészében fekvő halott embriótól, egy szakadt védekezés eredménye. De hát majdnem minden óvszer tökéletes. Majdnem…
Lerogyott a kanapéra és bekapcsolta a televíziót. Sírt. A híradó egy brutális gyilkosságról beszélt. Egy managert vertek halálra…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése